Ígértem nektek, hogy, ha van kedvetek, barangolhattok velem Isten országában. Azt hiszem a mai napom tanulsága az lesz, hogy mennyire rohadt nehéz lesz a többi napom. De egyben az is, hogy mennyire megéri.
Ma meghoztam egy döntést. Sokan segítettek, sokan támogattak szavakkal, tettekkel, gondolatokkal, vagy csak egyszerűen a szeretetükkel. Ennek ellenére a döntés retek nehéz volt. Miért? Mivel baromira nem vágytam rá, hogy meghozzam. Valami egészen másra vágytam. Ezen viszont nem lett volna rajta Isten áldása.
Tehát a döntés. Ráadásul az én döntésem csak a kezdet, és egyben valaki más döntésének előkészítése is. Alakul már a rohadékság. De a lényeg, bármit is döntsön majd, azon rajta lesz Isten áldása, mert az Ő keze fogja vezetni a döntés meghozatalában, és ezt azt hiszem el fogom tudni én is és Ő is fogadni.
Szóval döntöttem. Kicsit lerágtam a saját lábamat, aztán agyonvertem vele saját magamt. De, a vérbefagyott torzó helyett megerősödve állok jelenleg az elmúlt egy hónapom romjai fölött. Én zúztam szét. De talán majd Ő épít belőle valami sokkal jobbat.
Talán...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.