Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Sokadik ötödik találkozás

2015/10/04. - írta: bádog ember

Pokoljárás

A Jóisten a világ legnagyobb trollja.

Amikor túl vagyok egy nehezebb időszakon, sokszor képzelem el Őt olyannak, mint Peter Cappaldit. A fejemben egy felhő szélén ül, rágózik, elképesztően király napszemüvege van, és remekül szórakozik.

doctor-who_sunglassses.jpg

Ha van a környezetedben pici gyermek, egyszer figyeld meg, ahogy iszonyúan erőlködve megpróbál valamit végrehajtani. Rettentően koncentrálnak, a legtöbb esetben még a nyelvüket is kidugják hozzá. Néha összejön nekik, ilyenkor baromira boldogok, de van, hogy nem. Sírás, hiszti, apró vinnyogás, és már jön is anya, vagy apa, a helyzet megoldódik.

Valahogy így lehet velünk is Isten.

A héten picit beugrottam a pokolba. Kellemes meleg volt, nem mondom, de némileg túlzásba vittük a lelkesedést. Ahogy haladt a hetem, egyre inkább azt éreztem, hogy ha még egy csepp kerül poharamba, akkor sikítva vonulok diliházba. Jött az élet és levert, mint paraszt a mezsgyekarót.

A diliház persze elmaradt, hiszen amikor már azt hittem, hogy nem bírom, akkor emlékeztetett: ne legyél már hülye fiam. Lófasz estifény az, amit eddig kiálltál, mivel pedig saját képmásomra teremtettelek, tessék felkötni a gatyát!  Lesz még nehezebb.

Na persze, ha alaposan visszagondolok, amikor igazán nagyon nehéz volt, mindig ott volt mellettem. Mert nagy troll az Öreg ez kétségtelen, de, ha azt látja, hogy a gyermekei a padlón fetrengenek, leugrik a felhő széléről, letérdel melléjük és a fülükbe suttogja: Szeretlek fiam, keljél már föl légy szíves!

Sokat nevettem a héten. Vannak emberek az életemben, akiken keresztül az Öreg odalépett, és megsimogatott. Igyekeztt elmaszkírozni magát, de én átláttam rajta. Nem tudott átverni. Sokat sírtam is a héten (na persze nem szó szerint, de értitek azt hiszem), ilyenkor nem mást küldött, hanem Ő maga ült le mellém. Hallgattuk együtt, ahogy fájok, aztán cinkosan rám kacsintott és csak ennyit mondott: Bízzál bennem!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://talalkozasok.blog.hu/api/trackback/id/tr947888488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása